2004 Április 30.péntek

Régen és most /valahogy a politikai változások mentén mi is átalakulunk

holnap már Európában ébredünk/mindenesetre a Kossuth zászlón

megjelent az európai csillag.Ugy alakult ,hogy a napló is a végére jár

holnap átköltözök egy másik blogba de a hozzáférhetõség megmarad

Nem árt néha szembenézni önmagunkkal ,valószínüleg nincs is más

megoldás Igy a végén jól jön egy csoportkép két ember szeme nincs még

kitakarva ök még látják azt ,hogy miröl van szó figyelnek Ök a jövõ

hírnökei You are living the Hungarian sector 1945-2004 Valószínüleg

nekem nekünk az volt a kaland ,hogy itthon maradtunk ,most az itthon

otthonná válik

2004 Április 27.kedd

Sokat gondolkoztam azon,hogy igazunk ,vagy talán vélt igazságunk

tudatában cselekszünk,aztán cselekedeteink az idõ múltával

életpályává, netán életmûvé/melyet aztán rendszerezni is

szoktak/alakul-és végig fennmarad a tévedés lehetõsége-vagyis nem a

helyes úton jártunk, csak ugy teszünk mintha ismerös lenne az általunk

meghatározott világ.Miképpen jön létre ez az állapot, és egyáltalában

képesek vagyunk e arra ,hogy felismerjük a tévedést magát és

pályátváltoztatva más dimenziók felé vegyük az irányt. Ugyanakkor

az eltöltött idö és a körülöttünk lévõk hajlamosak arra ,hogy bizonyos

szellemi sémákba netán fiókokba /filebe/ rakjanak /elmentsenek/ és

akkor már nincs "más kigázolás" maradnunk szükséges jónak, vagy

rossznak az asztalánál .Valószínüleg azért mûködik egy belsõ ellenörzö

rendszer, az izlés fennhatósága alatt, amely bizonyos dolgokra

jelzéseket ad, és egyfajta iránytûként mûködik.

Viszont ha arra gondolunk/felbuzdulva az északi sark példáján, ami

mindig mozgásban van/ hogy kitüzött céljaink is állandóan elcsúsznak és

lényegében pontosan meghatározni Õket képtelenség -akkor viszont a

helyes irány hiányában a napi kordínáták határozzák meg azokat a

pontokat melyeket összekötve/feltéve ha akarjuk/észrevehetjük életünk

népszerüségi indexének alakulását,magát az indexet és annak hatásait

Mire jó ez -nem tudom ,mindenesetre nem árt néha szembenézni

önmagunkkal ,valószínüleg nincs is más megoldás

2004 Április 26.hétfõ

Az ismételt kihívásoknak eleget téve talán folytatom.Ugy gondolom

túlságosan elmerültem saját ,vagy közös lelkivlágunk elemzésében és

némi szünetre ,illetve megfelelõ távolságra volt szükségem ,hogy a

felmerült problémákat átértékelve ,némileg új hanggal ismét szinpadra

lépjek. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt ,hogy csak is a

megfelelõ tehát professzionális magatartás és magatartásforma az ami

követhetö példa lehet ,illetve egyetlen lehetõség egyfajta kitörésre

vagy inkább használom ezt a divatos kifejezést önmegvalósításra

Nádas Pétert hallgatva,olvasva kénytelen vagyok -igaz,hogy

most már más forrásból is merítve a morfologikus mezõelméleten

elgondolkozni, figyelembe véve az irányitott mutáció, mint lényeges

elem tisztázását. Miröl is van szó-a test illetve a lélek kapcsolatáról

a bennünk rejlö felszabadított és felszabadításra váró energiákról a

köztes állapotról,és életünk egészéröl, egy nagyobb egységbõl talán

egy másik sajátos filozófiai aspektusból szemlélve

"A spirituális felfogású paratudományok a vallásokkal egybehangzóan

egy nagyobb tudati egész részeként kezelik életünket, ahol a

cselekvések egy karmikus oksági rendszer kollektív szempontjai szerint

ítélhetôk meg. A mérlegre tétel, vagyis a megmérettetés a halálkor,

szinte minden kultúrában valamilyen formában megjelenik. A jelenlegi

parapszichológiai elméletek szerint ez részint az idôn kívüli

tudatállapot nagyobb összefüggéslátó képességébôl adódik, részint

pedig egy kollektív tudati rendszerbe való visszatéréskor, az annak

erkölcsi értékeihez való viszonyulásból.

Mindezen feltételezések természetesen arra az alapfeltevésre épülnek,

ami szerint elképzelhetô a tudatnak olyan túlélô formája, amely nem

kötôdik elválaszthatatlanul a testi folyamatokhoz, nem terméke vagy

függvénye annak.

A Walker-féle parapszichológiai hipotézis az agyat már csak a tudattal

csupán kölcsönhatásban lévô fiziológiai rendszernek tekinti, Lund

elmélete pedig egyenesen a testet tekinti úgy, mint ami a tudat

mezôjébe van beleágyazva.

A túlvilág létérôl szerzett információink érthetôen igen közvetettek,

hiszen a klinikai halálból visszatértek végsô soron élô emberként

számolnak be különös tapasztalataikról, csakúgy, ahogyan a

biológiailag is halott lelkek tolmácsolói, a médiumok is élô emberek.

Tudnunk kell azonban, hogy a halál feltételezett tudatállapotával sok

más tudatállapot is analóg lehet. A tibeti buddhizmus hajszálpontos

leírásai a halálközeli élményekrôl arra engednek következtetni, hogy

szerzôiknek - közismerten magasrendû szellemi gyakorlataikkal -

bejárásuk volt a halál elôcsarnokába, és nem biztos, hogy csak odáig

jutottak.

Az álmok, a látomások, a mûvészet kifejezôeszközei mind azt sejtetik,

hogy a legnagyobb titok és talány, amely az embereket jobbára

gyógyíthatatlan rettegésben tartja, végsô soron nem is titok, hiszen a

lényeget évezredek óta tudhatjuk róla. A vallások, a hagyományok

utat és irányt mutathatnak nemcsak az emberi hitvilágok, de az

intuitív és modern tudományos ismeretek szintéziséhez is, feladatot

adva és jelentve a mai kor keresô emberének". top

Paulinyi Tamás

2004 Április 22.csütörtök

A naplóírás kényelmetlen voltát, illetve a kényszert ,hogy valami ismét

képbe kerüljön, a lehetõséget magát, nem szabad alábecsülni.

Viszont a teher, és egyfajta felelösség érzet arra késztet,hogy újra és

újra nekilendülve meneküljek elõre némi jövõképet keresve -a sós

mondások jegyében.Minden javukra van. Róma 8:28

Hát ilyen egyszerû, nem csinálunk mást ,csak megállapítunk -lássunk

rögtön két példát -két idézet

1913 május 24.-én Alfred Redl ezredes, az Osztrák-Magyar Monarchia

hadseregének vezérkari fõtisztje Bécsben agyonlõtte magát. Redl

ezredes a hadsereg vezérkarában pontosan ismerte a csapatok

Monarchián belüli elhelyezkedését, a háború esetére szóló felvonulási

terveket, amelyeket kiadott a cári Oroszország hírszerzésének - tehát

Redl ezredes hosszú éveken át Oroszországnak kémkedett. A fõtiszt

személye a Monarchia kémelhárítása számára gyanússá vált, a terhelõ

bizonyítékok alapján küszöbön állt az ezredes letartóztatása, amikor

öngyilkos lett.

_____________________________________________________________

Lehet, hogy sokaknak nem újdonság, de nekem eufórikus élményt

okozott, amikor egy kósza ötlettol vezérelve rákerestem a "mouse

gestures os freeware" sztringre, és a linkfarmok googlespamjein

átverekedve megtaláltam ezt a kis gyöngyszemet.

StrokeItnak hívják, és pont azt csinálja, amire nekem kell: némi

konfigolgatás után (ami foleg abból állt, hogy letöröltem az elore

definiált beállítások 99%át, a maradék 1%ot meg átdefiniáltam) megy az

ablakbezárás, minimalizálás csak egérrol, és azon ritka esetekben,

amikor kénytelen vagyok IE-t használni, nem rángatom jobbra-balra

frusztráltan az egeret, rádöbbenve, hogy nem az operában vagyok.

eszpee | 2004. április 19. hétfõ

__________________________________________________________

Felmerülhet a kérdés mi köze van a két dolognak egymáshoz? valószínüleg

semmi ,vagy talán az egyik a múlt, a másik a lehetséges jelen+jövõ

Valahogy a két stílus között, kellene megtalálnom magam,viszont a dolgok

kollázs jellegét,tekintve mint minden -ez is megoldható, csupán izlés és

gondalatiság dolga .Ugyanakkor hiába töpreng ,gondolkodik az ember

hangosan-bizonyos értelemben kiszolgáltatottá ,válik,hiszen az egymás

mellet lévõ fórumok,a maguk professzionalításával és sajátos

szabályaival,néha olyan érzést keltenek mintha egy autópályán mennénk

gyalog,keresztbe -át a másik oldalra.

Félelmetes érzés,hiszen megjelennek a korosztályi különbségek,a

hangnem, a cyberkultúra ,a szemléletmód és az izlés furcsaságai.

2004 Április 17.szombat

Valahogy Raimondo Montecuccoli jutott eszembe ,nem tudván azt

hogy nemcsak pénzrõl, de hajókról is szó van-de talán kezdjük az elsö

gondolattal.

Ha igyekszünk is jó idõben jó helyen lenni, nem mindig sikerül mert, néha

a hely vagy annak szelleme kisért, vagy az idõ alkalmatlan.

Nagyon komolyan elgondolkoztam azon,hogy a meghatározhatóság

kegyetlensége az itélet ,maga hír, és a hírvivivõ személye ,egyszóval

a képlet mennyire fontos ,söt mennyire értékes ,hiszen a hely foglalt,

vagy másra vár, mindenesetre megtelt.

Mindegy, hogy ki vagy mit csinálsz az értékrend /trend/ a fontos hát

igen megint a kurátorok, szakértõk.Jó lenne alkalmazni a megfigyelõk

kifejezést de hát ezt már elfoglalta a politika.

Igy,leírva ezeket a gondolatokat hirtelen eszembe jutott ,hogy késö

talán soha /nem vagyok és nem leszek meghatározható/

Kudarcnak értékeljem vagy talán mint Henri Rousseau a vámos üljek

képeim alá és teremõrként álcázzam tevékenységemet, örizve mindazt

a kisugárzás ami belölünk árad.

Lám egy idézett egy bloggal korábról de most más a szövegkörnyezet

"Lenni vagy ott lenni lassan ebben az irányban haladnak a dolgok."

Érdemes talán foglalkozni vele.Szorosan kapcsolódik a történethez a hit

sajátmagunk értékében, vagyis mennyi a mennyi. Minden relativ, a

létrehozott érték valamint az értékadó személye,és az adott pozició

elfoglalása.

2004 Április 15.csütörtök

Tegnap-/persze jó igy kezdeni a mai napot/ éjjel, felfedeztem hogy,egy

renkivül elökelö és kellõképen drága web helyen ARTNET feljön a nevem

söt egy teljes sorozat /American Daguerreotypes/ amit egy évvel

ezelött csináltam- A site mert nevezzük a nevén olyan ,hogy mindenki

ott van aki számit -természetessen amerikai A kérdés mert most, már

kezd komolyra válnia dolog-mit jelent ez. Számit és ha igen miért és

kinek egyáltalában az internettes jelenlét mint olyan-valamint, a

jelenlét lehetösége, miként alakítja az ember karierjét-vagy talán csak

a PR müködik, és mint valamikor a régi tekercseken a nevünk értelmet kap.

Lenni vagy ott lenni lassan ebben az irányban haladnak a dolgok.

Érdemes talán foglalkozni vele.Szorosan kapcsolódik a történethez a hit

sajátmagunk értékében, vagyis mennyi a mennyi. Minden relativ, a

létrehozott érték valamint az értékadó személye,és az adott pozició

elfoglalása.Hiszen az általunk elfoglalt pontok tömege a hálon a végén

pontos és korrekt képet hoznak létre, egyfajta sajátos lenyomatot az

általunk vetett árnyék képét, azaz egyéniségünket magát

Valahogy a dologok összekapcsolódnak a lírai lebegés "Az átsuhanó

történetek hatására, a helység gondosan beragasztott ablakaival

föszereplõvé válik, csak néha tünik fel a külvilág "

és a válasz ami megnyugtatja az embert

"Vagy 20 éve fúrógépemre smirglistárcsát tettem, avval csiszoltam le az

össes ablakaimat kiláthatatlanra" top

2004 Április 14.szerda

Egy ilyen jellegû megnyilvánulásnak,melyet naplónak neveznek,/blog/

szerencsére nem emlékkönyv a neve,ha kis szerencséje van az

embernek -mások is belenéznek és sajna felhõszerû mondataim, néha

megkérdõjelezhetõek és bizony egyes szavak helyesírásával is

problémák akadnak-egyszóval ingoványos terepre tévedtem, de azért

nem adom fel ,megyek elõre.Végül is privát feljegyzéseim tételesen

súrolják a privátszféra egyes megnyilvánulásait -de hát az

enyémek és a magyar narancs hasonlatával élve-kicsi ,savanyú -de a

miénk. Tehát a nemzetközi helyzet fokozódik, ennek ellenére

valójában itt van lehetõségem arra ,hogy azt a kultúrát amit én is

szeretek bemutassam és az Internet segítségével mûveljem is.

A másik izgalmas dolog lényegében az ,hogy leülve a gép elé-fogalmam

sincs arról hogy mit fogok írni, csupán a lehetõség ami adott ,biztat

arra, hogy csináljam.Ezért kerülöm a kedves naplóm megszólítást ,és ez

tényleg nem egyszerû dolog, minden személyes élményemet ami egy

adott naphoz kötödik-gondalatilag törlöm /igy persze a végeredmény

az, hogy mindegy milyen nap van/ -mindegy mikor kezdtem és mikor

fejezem be remélhetöen hangos sajnálkozások közepette ezt a

tevékenységet amit naplóírásnak neveznek ,vagy talán szókostolóba

Blogírás -Írásblog

Megjegyzések

Az újságos reggel bedobja sz újságot, a rádió adott idôben híreket

mond, a tv is hozza újabb képsorait, és most van a blog. De hol?

Napok óta sehol semmi. Szörnyû tulajdonságunk amegszokás, a

kiváncsíság, és a félelem, külön-külön és együtt is. Ez van utóbb.

Meg hogy meddig lehetfolytatni, amit elkezdünk. Mi szól