2004.Április3
szombat
Ismét
kénytelen vagyok az alapokhoz visszamenni vagyis
a zongorához
Dr.Sigmund
Freud Tánciskolájában A játék
mindig innen indul -bár nem
mindig
barátságos-vajon mi az oka annak ,hogy számos
számunkra
fontos ,vagy nagyon fontos érzés
mások számára okafogyottá válik
Mi
történik ilyenkor ?-kereshetnénk érzéseink
eleganciájának
elvesztését az öröm hiányát
vagy az önzés keserédességét
és mindent
amikörbe körbe jár és mobius
szallagként lebeg körülöttünk
Hová
vezethet ez a végeredményben negativ gondolat
valószínüleg a
felettes
én /Kosztolányi/
ES fogalmához. Ö
az irányitó a fal mögötti
puszta lét akarat és erõ minden
ami döntést igényel de vajon
fontos
e ez hiszen
az elhalasztott cselekvés
vágya, az elfojtás öröme
ott
dörömböl lelki elöszobánk vagy
blogunk
ajtaján A rossz közérzet a
kultúrában gondolata és a
gondolat folytatása-valahogy igy
"S végül benne lesz – de már
benne is van, tudom – a saját idejében.”
Azt hiszem belebonyolódtam egy olyan mondatszerkezetbe
amit már
Én
sem értek csak érzek tehát
a dolog müködik -aztán menjünk
tovább
|
